SÉRÜLÉKENY CSOPORTBA TARTOZÓ MUNKAVÁLLALÓK FOGLALKOZTATÁSÁNAK ELŐÍRÁSAI
A sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást igénylő megterhelések adódnak magából a munkavégzésből és a munkakörnyezet egészségkárosító kóroki tényezőinek hatásaiból.
A munkavégzésből származó megterhelések:
- túlzott ?zikai megterhelés (dinamikus és statikus izommunka);
- fokozott pszichés megterhelés (időkényszer feltételei között végzett tevékenység, egyedi gépkiszolgálás, szalag vagy szalagszerű technológiák, fokozott pszichés információ-terheléssel járó vagy különleges ? gyelmet igénylő tevékenység);
- fokozottan baleseti veszélyekkel járó munkakörök, tevékenységek (magasban végzett munka, földalatti bányászati, kőolaj- és földgázbányászati mélyfúrási munkakörök, tűz- és robbanásveszéllyel járó munkakörök, erősáramú villamos berendezéseken feszültség alatti, feszültség közelében és veszélyes közelségben végzett tevékenység, fegyveres biztonsági őrség, személy- és vagyonvédelmi tevékenység).
A munkakörnyezet egészségkárosító kóroki tényezői:
- fokozottan terhelő munkahelyi klíma (meleg, hideg, váltakozó, nedves);
- ?zikai kóroki tényezők: kéz-kar és egésztest rezgés, zaj-, ionizáló és mikrohullámú sugár-expozíció, túlnyomásban végzett munka;
- vegyi expozíció: nagyon mérgező, a reprodukciót károsító, daganatkeltő, teratogén, mutagén vegyi anyagok- és tüdő? brózist okozó por-expozíció;
- biológiai kóroki tényezők: toxoplazma és rubeola vírusfertőzés veszélyével járó munka, illetve expozíció.
A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő munkavállalók a fogyatékosságokat illetően nem alkotnak homogén csoportot - különböző idült betegség, baleseti sérülés, veleszületett látás, hallás, mozgáskorlátozottság vagy egyéb állapot miatt - ezért egyénre szabottan lehet és kell meghatározni (további) tiltásokat, korlátozásokat.
A megváltozott munkaképességű, illetve a fogyatékossággal élő munkavállalók esetében az orvosi alkalmassági vizsgálatok során nem a csoportra, hanem az egyénre szóló speciális feltételeket kell vizsgálni azt követően, hogy a munkavállaló számára a rehabilitációs eljárásban véleményezték a munkaképesség változásának mértékét, a rokkantság fokát vagy javaslatot tettek a rehabilitálhatóságra stb.
A munka, a munkakörnyezet, a munkakörülmények hatásai és kóroki tényezői komplex módon és együttesen - térben, időben együtt és egyszerre - okozzák a munkavállaló megterhelését, anyag-, energia- és információáramlásra visszavezethető funkcióváltozását, igénybevételét.
A megterhelés hatására a belső környezetben - annak állandóságát átmenetileg megszüntető és alkalmazkodását befolyásoló - változások következnek be. Az emberi szervezet azonban nem magát a megterhelést, hanem a megterhelés és a szervezet közötti interakcióra, a funkcióváltozásokra adott válaszreakciókat érzékeli.
Az igénybevétel a megterhelés hatására egyénenként és esetenként is különböző mértékű, jellegű és irányú funkcióváltozásokat kompenzáló szervezeti válaszreakciók összessége.
A megterheléssel szemben az igénybevétel szubjektív, mivel ugyanaz a megterhelés az egyes munkavállalók szervezeti (anatómiai, antropometriai, genetikai, élettani, pszichikai, mentális, stb.) adottságaitól, munkavégző kapacitásától és egészségi állapotától függően más-más igénybevételt jelent.
Az igénybevétel optimalizálása döntően a terhelés csökkentése, illetve az alkalmazkodás növelése révén valósítható meg, ezért van jelentősége a munkavállaló funkcionális kapacitását (munkakapacitás és egészségi állapot együttese) meghatározó alkalmassági vizsgálatoknak és a foglalkoztathatóság elbírálásának is.
A munkavállalók a feltételekhez, a környezethez való állandó alkalmazkodás révén képesek a munkavégzés terhelő hatásait kompenzálni.
A hosszú ideig fennálló túlzott megterhelés - megfelelő regeneráció hiányában - jelentős igénybevétellel jár, elfáradáshoz, kimerüléshez vezethet, ami nemcsak a munkateljesítményt rontja, hanem a hibázások, az elvétések, a tévesztések számát is megnöveli, a munkabalesetek és egészségkárosodások kockázatát is megsokszorozza.
A dolgozó ember munkára való képességét az dönti el, hogy az adott munkakörülmények között történő munkavégzés optimális, optimálishoz közeli igénybevételt idéz-e elő.
A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat feladata a munkavállaló igénybevételének meghatározása és annak biztosítása, hogy ez optimális legyen. Ehhez (orvosi alkalmassági vizsgálatokkal) meg kell ismerni a munkavállalót, a munkavállalót érő megterhelést, meg kell ítélni, hogy a konkrét megterhelés milyen igénybevétellel jár együtt. Amennyiben a várható igénybevétel nem optimális, a megterhelés változtatására olyan javaslatot kell kidolgozni a munkáltató felé, amelynek eredményeként az adott munkavállalóhoz a munka úgy adaptálható, hogy igénybevétele az optimális szinthez közeli legyen.
A tanfolyam anyagát összeállította: Kubinszki Attila
